Tegnap este érkeztünk vissza Kárpátaljáról - Nagyberegről, ahol megint csodálatos napokat töltöttünk. Órákat tudnék mesélni, hogy mennyire jó volt, stb stb... Bár én csak szombat este csatlakoztam, mégsem bántam meg, hogy három nap miatt 500 km-t utaztam pluszban. megérte. (: Tavaly is voltam már, és szerencsémre olyan programok voltak szombaton, melyek tavaly is megrendezésre kerültek.

Vasárnap reggel részt vettünk egy Istentiszteleten, majd Ungvárra utaztunk, ahol a várat és a skanzent is meglátogattuk. A skanzenben elég sok 'érdekes' dolog is történt, de kultúra szempontjából nagyon tanulságos és érdekes volt, hiszen különböző vidékekről mutattak be házakat. (: Hazaérkezés előtt még a nevickei várhoz is felmásztunk. jó nagy falai vannak. :D

Hétfőn a szolyvai emlékparkot látogattuk meg először, ahol meghallgattuk, milyen szörnyűségeket éltek át az emberek, s a himnusz eléneklése után Huszt felé vettük az irányt. Először a templomot tekintettük meg, majd felmásztunk a várhoz. Nem éppen könnyű tűsarkúban megtehető úton. (: De nagyon élveztük, énekelgettünk, amitől jó hamar kifulladtunk. Annál nagyobb volt az öröm, amikor felértünk s már fáradtság nélkül mászkálhattunk a romokon ide-oda. Hazaérkezés előtt benéztünk még a viski református templomba. Este a fiúk is és a lányok is kihívtuk a nagyberegieket egy-egy focimeccsre, majd vacsora után tábortűzre került sor. Énekeltünk, és jól éreztük magunkat, de a tanárok......

Másnap reggel a beregszászi piacozás után hazaindultunk, és fél hétkor meg is érkeztünk. Idén nem kellett annyit állnunk a határon. (:

A tábortűznél a BMRG műsora gyanánt énekeltünk. A dal az 'A börtön ablakában' c. dal szövegére van átköltve. Jórészt szerény személyem jóvoltából. (:

A DÖK:

Év elején mikor először megjelentek az iskolánkban a plakátok, hogy diákönkormányzati nagygyűlés lesz, talán senki sem gondolta volna, hogy mennyi mindent képesek vagyunk összehozni együtt.

Az első ülésen annak rendje és módja szerint betöltöttük a helyeket, módosítottunk az szmsz-en, és megválasztottunk két társelnököt. Ez a két elnök nemcsak osztálytársak, de jó barátok is, így tehát már le is tudtak tenni egy programtervezetet az asztalra. Telt az idő, és közben megrendezésre került sok program, pl. koncert az iskola egyik együttesével, a Dohányozni tilos! zenekarral. Én ott voltam, mint jegyszedő és mint néző, hallgató is. A hangulat szerintem egyszerűen szuper volt, kár lett volna kihagyni. (bár egyeseknek a sok szervezéstől kicsit gondjai voltak a számolással... meg az innivalóval :D) vagy a floorball-bajnokság. Az is önerőből lett megvalósítva. És már sulirádióval is büszkélkedhetünk.

De minden jó véget ér, nemde? Az egyik társelnök úgy érezte, hogy munkálkodásával többet árt a DÖK-nek, mint haszál, és lemondott. És most lássuk, mi lett a vége? Azóta gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat, már választ sem kapok a levelező listán. Ő volt mindennek a fő mozgatója, idáig sem jutottunk volna el nélküle.

Az én véleményem még mindig az, hogy jobb lenne, ha nem mondott volna le, mert lehet, hogy ártott volna egy kicsit, de így leállt az egész. Történt azóta valami? Nem nagyon...

De tiszteletben tartom a döntését...

Március 14.

Ma volt az utolsó munkanap a tavaszi szünet és március 15-e előtt, ezért mindenkinek egyenruhában kellett megjelennie. Az úrvacsorás istentisztelet után átballagtunk az iskolába, ahol meghallgathattunk egy előadást az egyik szegedi egyetem tanárától. Mindenkinek elnyerte tetszését, s ez után külön program volt minden évfolyamon. Nekünk egy filmet kellett megnéznünk, mely szintén az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról szólt. A film végén együtt lementünk az iskolakertbe, ahol megkoszorúztuk a kopjafát. Éneklés után mindenki mehetett haza.

Hazafelé jövet elmentem a volt iskolám előtt. Engem megdöbbentett az, hogy mennyire nem tiszetlik ezt az ünnepet. Pár emberen láttam a fekete-fehér öltözéket, de volt olyan is, akin csak egy egyszerű farmer miniszoknya volt... Akkor ez az iskola, mivel német nemzetiségi nem kell tiszetlje a magyar ünnepeket? Én nyomát sem láttam... 

Ma vettük irodalomórán, és nem tudtam megállni, hogy be ne rakjam. És bocsi, hogy keveset írok, de mostanában valahogy nem nagyon jön össze a dolog...

Ágnes

Tegnap érkeztem haza a családi utazásról. Idén sajnos úgy alakult, hogy nem mehettem haza Erdélybe a barátokhoz, ezért a szüleim meghívták a svédországi unokatestvéremet, és családját, s elutaztunk három napra Zalakarosra. A szállodához tartozott a városi fürdő, ezért elég zsúfolt volt mindig, viszont estefelé már mindenki indult haza, s ekkor már csak a hotelben alvó vendégek maradtak, az pedig már nem volt sok. De nem csak azért mentünk, hogy egész nap a fürdőben ücsörögjünk, ezért, egyik nap meglátogattuk Keszthelyt. Felkerestük a Babamúzeumot, s Csigaparlamentet, a Történelmi múzeumot, és a Horroráriumot.

A Babamúzeum közép-Európa legnagyobb népművészeti múzeuma, s nekem is elnyerte tetszésemet, mert mint néptáncos végre megnézhettem azoknak a népeknek a ruháit, melyeknek a táncait tanultam. Az ajándékboltban felfigyeltem egy képeslapra, amit be is teszek. Nekem elnyerte tetszésemet.

A Csigaparlamentről talán már kevesebben hallottak, pedig még a Guinnes Rekordok könyvében is benne van. Elég szomorú, hogy nagyon sok magyar nem is tudja, hogy egyáltalán létezik, pedig egyetlen ember építette fel 14 év alatt az egykori Pannon-tenger csigáiból. 4,5 millió csigát egyedül összegyűjteni szerintem nem egy könnyű feladat.

Hát ez lenne az, és az emberekhez lehet viszonyítani, hogy mekkora.

A Történelmi Panoptikumban közel 40 híres magyar embernek az embernagyságú viaszmását néztük meg. Köztük volt pl. Koppány, Hunyadi János, Szent László, Zrínyi Ilona.

Battyány János, és II. Rákóczi Ferenc.

A Horrorárium kicsit kellemetlenebbül érintett, mert eléggé élethűen ábrázolták a különböző kínzási módszereket.

Utólag is Boldog Karácsonyt és előre is Eredményekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok: Ágnes.